Sport és egészségfejlesztő workshopok

Az előadáson megismerkedhetünk az élménypedagógiával, ezen belül a szabadidősportokkal és játékokkal, melyek alkalmazása révén fejleszthetjük az egészségtudatos magatartásunkat. Az élménypedagógia azt nyújtja a fiataloknak, amire ebben az életkorban szükségük van: rendhagyó helyzeteket, szokatlan, izgalmas kihívásokat, és lehetőséget  arra, hogy a rájuk jellemző ingerkeresés biztonságos és szervezett körülmények között valósuljon meg.  A cél elsősorban az emberek pozitív életszemléletének és egyéniségének fejlesztése. Az élménypedagógiai foglalkozások során nem egyénekkel, hanem csoportokkal dolgoznak, melynek során az egymás közötti kölcsönhatásból tanulnak legtöbbet a tagok saját működésükről és egymásról is. Az élménypedagógia a frontális módszerek elméleti tudást gyarapító felfogásával szemben gyakorlatias szellemiséget képvisel. Alapja a több érzékszerven keresztül történő tapasztalati tanulás. 

A jelszó: „Próbáld ki, tapasztald meg, csináld legközelebb még jobban!”

A közvetlen élményt és tapasztalatot használja a tanuláshoz. Fizikai, kognitív és szociális kihívást jelent a tanulók számára. Szándékosan épít a kockázatvállalásra.

Kommunikációs készség fejlesztését szolgáló játékok, feladatok:

Nagyon fontos a kommunikációnk során, hogy a verbális és a nonverbális közlés között összhang uralkodjon. A nonverbális közlésmódnak a gyakorlatban nagyobb a súlya, vagyis a kommunikáció során inkább figyelünk szóbeli közlést kísérő mimikára, testtartásra, gesztusra. Az úgynevezett „Y és Z-generációk”, akik a digitális kommunikáció világában élnek, sokkal kevésbé hagyatkozhatnak a nonverbális eszközök figyelemfelhívó, közlést hordozó tartalmára. A verbális és a nonverbális összhangot segíti megteremteni az ebbe a típusba sorolható játékok, mégpedig különféle módon: tekintettel való közlés által, érthetetlen vagy másra használt „nyelven”, rajzban, gesztusokkal, testbeszéddel. Itt az élmény általában a metakommunikációval járó nehézségekre és rejtett lehetőségeire épül, de a gátlásokat is segít leküzdeni.

A rendszeres sportolásnak számos jótékony hatása van. Élettani szempontból például segít a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, előnyös a magas vérnyomás megelőzésére, véd a II-es típusú cukorbetegség ellen, segít a csontritkulás megelőzésében és gyógyításában. Mentális egészségünket illetően jó közérzetet biztosít, csökkenti a stresszt és a depressziót, fejleszti a memóriát, segíti az alvást. Tehát betegségek megelőzésében, vagy a már kialakult betegségek esetében az egészség helyreállításában, a rehabilitációban is fontos szerepet játszik. Vannak különböző sérülések, fogyatékossági kategóriák, mint például tanulási- és magatartás zavarok: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemhiánnnyal társuló hiperaktivitás zavar, mutizmus, valamint értelmi fogyatékosság, beszédfogyatékosság és halmozottan fogyatékosság, amelyeknél habilitációs tevékenységet végeznek a fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok, mozgásterápiás szakemberek mozgásfejlesztéssel, mozgásterápiákkal az idegrendszer és a vesztibuláris rendszer stimulálásával. Az előadás során ilyen mozgásterápiákkal, mint a szenzoros integrációs terápia/Ayres-terápia, TSMT (tervezett szenzomotoros tréning), HRG (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika), Alapozó Terápia, Labdaterápia, INPP reflexterápia és Lovasterápia legfőbb jellemzőivel ismerkedhettek meg a hallgatók. Valamint további három fontos terápiával, mint a Katona-módszer (neurológiai), Dévény-módszer (gyógytornász) és Pető-módszer (konduktor) terápiákkal, melyekkel leggyakrabban a születési oxigénhiányos állapot következtében kialakuló megkésett mozgásfejlődésű, tartási rendellenességgel, izomtónus problémával és mozgáskorlátozottsággal rendelkező csecsemők és idősebb korosztály fejlesztésében vannak óriási segítséggel.

Az előadás a hátrányos helyzetűek és fogyatékossággal élők sporttal történő integrációjának lehetőségeit, a fogyatékossággal élő személyek sportjának történetét, az általuk űzhető sportágakat, és a sporttevékenységüket meghatározó tényezőket ismerteti. A célja, hogy az érdeklődők betekintést nyerjenek a hátrányos helyzetűek és fogyatékossággal élők – mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, látás - és hallássérültek - életébe, ismerjék meg problémáikat, azt, hogy milyen nehézségeket kell leküzdeniük fogyatékosságuk miatt, illetve rekreációs lehetőségeiket és foglalkoztatásuk lehetséges formáit. Továbbá ismereteket szerezhetnek a sport szerepéről az egészség megőrzésében és a társadalmi integrációban, az adaptációs elvekről és a fogyatékossággal élő emberek sportjának szervezeti hátteréről, ill. a paralimpiai mozgalomról.

A sportgenomika - mint viszonylag új tudományterület - elsősorban a sportolók örökítőanyagának szerveződését és működésbeliségét vizsgálja. A különböző sportgenomikai kutatásokból származó eredmények többek között a sportági kiválasztás-, az edzésprogram személyre szabása-, az adott sporttevékenység okozta trauma-, illetve az illegális géndopping kapcsán nyújthat hasznos ismereteket a szakemberek számára.

Az ember fizikai aktivitás mintázatának modelljét az evolúció során lezajló természetes szelektálódás alapozta meg. A szelekció adaptív nyomása hatással volt a humán genomra is, így az egyén fizikai teljesítőképességét a számos környezeti faktorral együtt genetikai tényezők is befolyásolják. Tehát a sportolói teljesítmény komplex fenotípus. Köszönhetően az emberi DNS-kód megfejtésének, valamint a molekuláris biológiai technológiák fejlődésének, az elmúlt évtizedben lehetővé vált a sportteljesítményt befolyásoló kandidáns gének polimorf változatainak genomszintű asszociációs vizsgálata (GWAS). Ennek kapcsán elmondható, hogy a mai napig kb. 240 olyan gént, illetve kvantitatív tulajdonság lókuszt (QTL) azonosítottak, melyek különböző variánsai kapcsolatba hozhatók a fizikai teljesítőképességgel és a sporteredményekkel. Ezek legtöbbje autoszómális, de van közöttük X kromoszómához kötött és mitokondriális gén is.

A sportbeli képességekkel összefüggésbe hozott génváltozatok egyebek mellett befolyásolják az emberi szervezetben lezajlódó metabolikus folyamatokat, a testösszetételt, a teljesítményt, az állóképességet, az izomerőt, az izomrostok méretét és összetételét, a neuromuszkuláris koordinációt, a maximális oxigénfelvevő képességet, melyeket különböző számszerűen mérhető mutatókkal jellemezhetünk. Ismeretesek olyan génmódosulások is, amelyek az ín- és ízületi szalagok-, valamint a csontok sérülésével, továbbá a hirtelen szívhalállal, a sporttáplálkozással, illetve a pszichológiai adottságokkal hozhatók kapcsolatba.   Ezen gének változatainak ismeretében személyre szabottan határozható meg, hogy milyen típusú fizikai aktivitás, milyen edzésprogram fogja a leghatékonyabban elősegíteni az egyén teljesítményének növekedését, kellő figyelmet fordítva a sérülések elkerülésére, valamint a megfelelő regenerációra is.